Megvan a lelkesedés? Szuper! De a sok kapott információ mellett hogy is álljunk neki mindezeknek, ha nem tudjuk mi is a pontos célunk vele? Akkor tudunk bármit is elérni, ha pontosan átgondoljuk, mit is akarunk, s megrajzoljuk az afelé vezető legegyenesebb utat. Ha ez sikerült, akkor megtettük az első, és legfontosabb lépést a célunk elérése érdekében.
Szerintem talán az emberek nagy része a húszas éveik végére, harmincas éveik elejére már tudják, hogy mit is szeretnének kezdeni az életükkel, már rá is léptek arra az útra, netalán már meg is valósították mindazt. Nem kell itt mindenképp nagy dolgokra gondolnunk, lehet az bármi, ami sokat jelent egy embernek: család, egy saját ház, karrierben lévő feljebb lépés, saját vállalkozás, jó sporteredmény elérése, és még sorolhatnám.
Viszont vannak olyanok, akik évekig keresgélik azt, hogy mi is teszi őket igazán boldoggá, mi az a munka, életkörülmény, életmód, amiben igazán meg tudják állni a helyüket, s amiben nem stresszesek, hanem kiegyensúlyozottak, és boldogok. Hiszen végső soron ez az, ami számít.

Én az utóbbi csoportba tartozom. Tisztán emlékszem a fordulópontra, amikor eldöntöttem, hogy márpedig én egészen mást akarok csinálni. A munkahelyemen ültem az irodában, papírhalmazok között, egyfolytában csörgött a telefon, s folyamatosan jöttek az e-mailek. Úgy éreztem szétrobban a fejem, görcsben volt minden testrészem az állandó stressztől és monitorbámulástól. Mindig készenlétben kellett lenni, számomra olyan érdektelen, az ember igazi életére nézve haszontalan dolgok miatt, amiről úgy gondolom, hogy az égvilágon semmi értelme.
Nem akartam tovább ezt csinálni, azt gondoltam, az energiáimat ezen túl sokkal hasznosabb dologba fogom fektetni. Ekkor kezdtem el foglalkozni komolyabban a mozgással, és az ehhez szorosan kapcsolódó egészséges táplálkozással.

Célom, hogy minél többet fejlődjek, minél többet megtanuljak ezzel kapcsolatban, hogy mindezt kamatoztatni tudjam a jövőben.

Az egész "kattanás" kicsit több, mint egy hónapja kezdődött nálam. Szinte villámcsapásszerű volt az egész elhatározás, hogy én márpedig most új életet kezdek.

Persze sokszor gondoltam már előtte is arra, hogy életmódot kéne váltani, valamit máshogy kéne csinálni, s tettem is erre némi kísérletet, de hamar feladtam. Tanultam a hibámból, és most már határozottan állítom, hogy ez csak kemény hozzáállással, óriási akaraterővel és nagy lelkesedéssel működik csak. Meg kell tanulni minden külső kísértésnek ellenállni, koncentrálni a célunkra, s erősnek maradni mindaddig, míg el nem érjük azt.

Természetesen nem csak addig kell erősnek maradni, de szerintem a legnagyobb kihívás mindig elérni, amire vágyik az ember. Ha végigjártuk a célhoz vezető gyötrelmes utat, akkor már csak megtartani kell a kialakult állapotot.

De hogy álljunk neki? Merj segítséget kérni!

Az első lépésem az volt, hogy beiktattam a sportot az életembe. Nem sok fogalmam volt kezdetben arról, hogy mitől lehet fogyni, formálódni, szálkásodni, ezért szakértő segítségét vettem igénybe, személyi edző formájában. Régről ismerősöm volt a lány, így gyorsan egymásra hangolódtunk, szinte bármit kérdezhettem tőle.
Kialakítottunk egy kezdő számára ideális edzéstervet, és azt csináltam kezdetben heti 2x, majd 3x, most meg már eljutottam arra a szintre, hogy saját magamnak állítsak össze különböző gyakorlatokat.

Ne add fel!

Az első edzés után jobban elfáradtam, mint amikor középiskolában 45 percen keresztül hajtott minket a testnevelő tanár. A végén már szédültem, olyan helyekről folyt rólam a víz, ahol nem is sejtettem, hogy tud, az arcom is lángolt. Másnap szó szerint alig bírtam lábra állni. Kellett 1-2 nap, mire az izomláz csillapodni kezdett.
Az edző biztatására néhány nap múlva újra elmentem, újabb gyakorlatok vártak rám. Megtanultam használni a kondigépeket, tornáztunk labdával, szőnyegen, bordásfalnál. A lehetséges gyakorlatok száma kimeríthetetlen.
Ezek végrehajtása második alkalommal sem ment könnyebben, mint először, s másnap az izomláz is gyötört rendesen. De nem adtam fel, mentem újra, és újra.

 Mikor, mennyit, hogyan

Amikor van idő rá. Lehet reggel, munka előtt, vagy munka után is. A lényeg, hogy csináljuk!
Én leginkább a reggeli órákat preferálom, hiszen akkor még frissek vagyunk, nincs rajtunk a napi stressz által kialakult nyomás, nem vagyunk fáradtak a munkától, tanulástól. Reggeli előtt kifejezetten jobb a mozgás, hiszen akkor a fogyás is könnyebben indul meg.
Véleményem szerint legalább 45 perc szükséges kezdetben, később, edzésformától függően több is lehet. Én szeretek 1,5 órát edzeni konditeremben, ezáltal átmozgathatom az egész testem. Erről részletesebben beszélek majd a továbbiakban.
Szinte mindegy, hogy milyen mozgásformát választunk, fő a rendszeresség. Én az állóképesség-javító és feszesítő, szálkásító edzéseket részesítem előnyben.

A bejegyzés végére (bár fontosságát tekintve kezdhettem volna ezzel is) íme egy motiváló videó, mely rávilágít, hogy semmi sem lehetetlen, ha teszünk érte, s nem hallgatunk a negatív kritikákra, és mindig a célunk lebeg a szemünk előtt.

Arnold egy igazán jó példa lehet mindannyiunknak, hiszen a semmiből tört fel a csúcsra, hogy elérje céljait.